Tudjuk, hogy a sav és a lúg semlegesítik egymást. Ebből ered az emésztési problémák egész sora.
A különböző ételfajták lebontásához különféle emésztőnedvekre van szükség. Ami az egyik ételféleség emésztéséhez alkalmas, az nem feltétlenül jó a másikhoz is. Például a fehérje (mindenféle hús, hal, tojás, tej, sajt, túró) lebontása savas emésztőnedvek jelenlétében megy végbe. A gyomor, ha étel kerül bele, mindig az éppen szükséges összetételű és kémhatású gyomornedvet választja ki.
A mi hagyományos étkezési szokásaink szerint jóformán mindig olyan ételek kerülnek össze, melyek egymással ellentétes kémhatású gyomornedveket igényelnek. Pl. hús-krumpli, hal-rizs, csirke-főtt tészta, tojás-pirítós, sajt- kenyér, tej-kifli és így tovább.
Amikor elfogyasztunk egy marhasültet burgonyával, az étel bekerül a gyomorba, ami előállítja a szükséges gyomornedveket (savasat a sülthöz, lúgosat a burgonyához). Ezek a nedvek azon nyomban semlegesítik egymást, tehát a szervezet további emésztőnedveket választ ki, ami időt és energiát igényel, ráadásul ezek is javarészt semlegesítődni fognak.
Szervezetünk több órán keresztül kínlódik, miközben mi emésztési bántalmakat észlelünk. Ugyanis, ha az étel a gyomorban várakozásra kényszerül, akkor a fehérje oszlásnak indul, rothadni kezd, a keményítő pedig erjedni fog. Ez nem nevezhető emésztésnek! Ráadásul a rosszul társított ételek tápanyagai nagyrészt kárba vesznek. A rothadás és erjedés során pedig mérgező savak, gázok képződnek, és felfúvódást, gyomorégést érzünk, elnehezedünk, elálmosodunk (az erjedés során alkohol is termelődik!).
Azt gondolhatjuk, hogy gyomorsav túltengésben szenvedünk, holott ilyenkor nem a gyomornedv természetes savtartalmát érzékeljük, hanem az étel bomlásából származó mérgező savakat.
A kellemetlen tüneteken túl az igazi baj az, hogy a szervezet nem jut hozzá kellő mértékben a szükséges tápanyagokhoz, mérgezettségi foka pedig egyre nő. Előbb-utóbb aztán csak kiürül a gyomor, az emésztetlen, vagy részlegesen megemésztett étel a bélbe továbbítódik, ahol még sok órán keresztül terheli a szervezetet.
Persze vannak, akik a rosszul társított ételeket minden érezhető emésztési panasz nélkül fogyasztják. Az emberi szervezet olykor a rengeteg visszaélés ellenére is igen hosszú ideig képes látszólag jól működni. Akik gyakori fáradtságtól, kimerültségtől szenvednek, természetesnek tartják, hogy nap, mint nap kávéhoz, serkentőszerekhez folyamodnak. Arra nem gondolnak, hogy a fejfájás, a levertség, az álmatlanság, a megfázás, a torokfájás mind-mind lehet a rossz emésztés tünete is.
Hogyan párosítsunk?
Az ételek megfelelő társításának elve kimondja, hogy a szénhidrátot (a keményítő is az!) tartalmazó ételt nem szabad együtt fogyasztani a fehérjékkel. Ezt a felismerést sok kiváló orvos hosszantartó kutatómunkája előzte meg.
Az elmondottak bizonyára nagyon riasztóan hangzanak, de korántsem bonyolult betartani. Fontos tudni, hogy a zöldségek emésztése nem igényel sajátságos emésztőnedveket, semleges, savas és lúgos közegben egyaránt lebontódnak.
Ha húst kívánunk, akkor együnk húst, de zöldséggel és salátával! Hagyjuk el mellőle a szokásos köreteket: a krumplit, a rizst, a galuskát, sőt a kenyeret is. A zöldséget is el lehet változatosan készíteni: gyengén megpárolva, állandó kevergetés közben megpirítva, hirtelen kisütve, ízlés szerinti fűszerezéssel.
Sajnos a zöldségeket mi többnyire másodrangú ételekként tartjuk számon, a húsok köreteihez képest háttérbe szorítjuk, nem helyezünk hangsúlyt a változatos elkészítésükre. Egészségünk érdekében komoly szemléletváltásra volna szükségünk.
A szokásos szalámis, sajtos, tojásos szendvicsek helyett együnk különféle zöldségkrémekkel, pástétomokkal kent kenyeret, pirítóst, minél több retket, zöldhagymát, uborkát fogyasztva mellé!
Ha egy étkezésen belül megfelelően összeválogatott ételeket fogyasztunk, azok gyorsan, 6-8 óra helyett 3 óra alatt megemésztődnek, hatékonyan felszívódnak, ami által energiaszintünk lényegesen nagyobb lesz.
