Rég találkoztam ennyire érzéketlen emberrel, mint ma a kispesti szupermarketben, aminek a nevét direkt nem írom ki, mert úgy gondolom ha elolvassa majd ez a hentes ezt, észhez tér, és nem kell hogy emiatt kirúgják.
Egy idős nagyon barátságos kis apró mamika állt a hentespult előtt. Kért fél kiló csirkelábat, és egy farhátat. Már itt párás lett a szemem, hiszen egy ledolgozott élet után egy idős ember csak ilyen ételeket tud megvásárolni abból a kevés kis nyugdíjából amit kap. Ez nagyon rossz érzés volt, erre ez az arcátlan hentes, a néni arcába nevetett, és megkérdezte gúnyosan, hogy: talán esküvő lesz, mami?
Még nekem is fájt, amit mondott, a néni csak lehajtotta a fejét és azt mondta halkan, hogy nem...Kifizette és elment. Láttam a szemein, hogy sírnak, ugyan könnycsepp nem volt, de minden benne volt a mély barna szemeiben.
Miért bántják egymást az emberek? Nincs elég bajunk? Még bele kell rúgni egyet a másikba?
