Ha vérrög jut a tüdőbe és elzár egy eret, hirtelen légszomj alakul ki, az érintett pedig elájul és összeesik. Ha nem kap azonnali orvosi segítséget, akár azonnal is beállhat a halál.
A tüdőembólia tünetei
A leggyakoribb tünet a fulladás, amit gyakran kísérnek mellkasi fájdalmak és vérköhögés. Ha ezeket a tüneteket észleljük magunkon, azonnal kérjünk orvosi segítséget.
A tüdőembólia súlyosságát az határozza meg, milyen nagy érben akadt el a vérrög. Ha ez egy kisebb tüdőágban történik meg, nem mindig jelentkeznek tünetek, illetve azok nem erősek. Előfordulhat bizonytalan, elhúzódó mellkasi fájdalom, szívritmus-emelkedés, köhögés, szédülés, felléphetnek fulladásos tünetek, továbbá ismeretlen eredetű láz is felhívhatja az elzáródásra a figyelmet.
Ha egy nagyobb tüdőérben történik az embólia, már erősebb köhögés, nehézlégzés, helyi szúró fájdalom is előfordulhat, véres köpet megjelenése sem zárható ki, s szintén felszökhet a beteg láza.
Ha egy főverőérben történik az elzáródás, hirtelen fellépő, súlyos tünetek jelentkeznek: a mellkasi fájdalom kifejezetten erős, a beteg erősen köhög, fullad, az oxigénhiány miatt a szívverése extrém módon felgyorsul, zihálás, hidegrázás, verejtékezés is jellemző, s a pánik tovább ront a helyzeten, nem kizárt az eszméletvesztés, az ájulás sem.
A tüdőembólia és a szívroham tünetei részben hasonlítanak egymásra. Miként az infarktus, a tüdőembólia is életveszélyes állapot, amelynek halálos kimenetele is lehet, ezért azonnali orvosi beavatkozás szükséges. Ha a beteg nem kórházban tartózkodik, azonnal mentőt kell hívni.
A vérünk nem homogén folyadék, hanem számtalan különböző sejt és molekula halmaza. Ezek között a sejtek között megtalálhatjuk az oxigén szállításáért felelős vörösvérsejteket, az immunrendszer részeinek tekinthető fehérvérsejteket, melyek fő feladata, hogy a szervezetünkbe kerülő kórokozókkal felvegyék a harcot, illetve az úgynevezett vérlemezkéket is, melyek a véralvadásban játszanak igen fontos szerepet.
A vérlemezkék képesek összetapadni, ezzel pedig elzárni a vér útját. Ennek köszönhetjük, hogy pl egy sérülés esetén eláll a vérzés. Azonban a vérlemezkék időnként akkor is összetapadhatnak, ha ezt külső hatás nem teszi indokolttá. Ilyenkor vérrög jöhet létre az éren belül. Ennek komoly veszélyei lehetnek, hiszen a vérrög akadályozhatja, lassíthatja, sőt akár teljesen el is zárhatja a vér útját.
Vérrög az érfalon: trombózis
A thrombus tehát tulajdonképpen a vérrög maga, a trombózis pedig az a jelenség, amikor a vérrög az éren belül, általában annak falára tapadva jön létre. Ez a leggyakrabban az alsó végtag vénáiban történik meg, ám szinte minden érben kialakulhatnak a vérrögök. A nagyobb erekben a vérrög lassíthatja, akadályozhatja a vér megfelelő áramlását, a kisebb erekben pedig a kialakuló vérrög akár teljesen el is zárhatja azt.
Ez visszafordíthatatlan károsodásokkal, a sejtek pusztulásával is járhat, hiszen az oxigénben és tápanyagokban gazdag vér nem jut el a szövetekhez . Sőt, időnként életveszélyes állapotot is okozhat, hiszen a vérrög akár a szív vagy az agy vérellátását is akadályozhatja. Ugyanakkor, a vérrög a kialakulása helyén vénás gyulladást, és azzal összefüggve fájdalmakat, kellemetlenségeket okozhat.
Nem csak vérrög okozhat embóliát
Az embólia tulajdonképpen összefoglaló fogalom, mely minden olyan apró 'tárgyra' vonatkozhat, mely a vérérben a vér áramlását akadályozhatja. A szabadon lévő szövet- vagy anyaghalmaz lehet például a vérér faláról levált vérrög, de egyéb embolusok is léteznek, például zsír- vagy koleszterindarabkák, gázbuborékok, csontszilánkok, sőt idegen testek is (pl. lőtt sebeknél a golyóból leszakadó darabka). Ezek mind elzárhatják a vér útját, akadályozhatják a véráramlást, a sejtek károsodását idézve elő.
Bármely, a vérben szabadon keringő darabka okozhat életveszélyt: az embolusok ugyanis a vérerek hálózatán keresztül a tüdőbe is eljuthatnak, és ott elzárhatják a tüdőartériát. Ez oxigénhiányos állapottal, eszméletvesztéssel, sőt akár hirtelen halállal is járhat. A tüdőembólia rendkívül komoly egészségügyi vészhelyzet, mely azonnali orvosi beavatkozást igényel.
A tüdőembólia leggyakrabban azokat az ágyhoz kötött betegeket illetve a kezeletlen, vaskos visszeres panaszokkal küzdőket érinti, akiknél a szükséges mozgás hiányában mélyvénás trombózis alakul ki, illetve azoknál, akik visszérgyulladással küzdenek. Emellett hosszabb repülőutakon és állandó ülőmunkát végzőknél is gyakori. Ha a lábból kiinduló vérrögök eltömítik a tüdőartériát, a beteg élete is veszélybe kerülhet.
