Erdélyi József verse a régi, falusi reggelek idilljét hozza vissza. Amikor sárgarigó fütyült a fán. Azt fütyülte, hogy élni jó, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét.
'Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárgarigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.'
A vers megrázóan gyönyörű!
HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
